ÉrEm

Nézem a híreket, és látom, ahogy Líbiában a felkelők átveszik az irányítást. Leszámolnak egy mindenképpen hibás és elnyomó rendszerrel. Ezek a forradalmak söpörnek végig az egész Észak-Afrikai területen. Líbiában több tízezer ember adta az életét, hogy véget vethessenek egy diktatórikus rezsimnek. És boldogok, mert győztek, lehet menni előre a majd meglátjuk milyen, új rendszer felé. De mindenképpen meg volt fizetve az ára.

Összehasonlítva a hazánkban lezajlott rendszerváltással, láthatjuk, hogy itt teljesen más volt a kép. Felülről indult, és békésen zajlott, hiszen akik fent voltak is akarták a változást. És ott akkor el lett véve egy csomó fiataltól a forradalom. Azoktól, akik lelkesen ágáltak a régi rendszer ellen, és ifjonti hevületüktől áthatva akarták lerombolni a múltat. De nem jött össze, mert a múlt nem ledőlt, hanem átalakult. Nem lettek utcai harcok, nem kellet elzavarni erővel a vezetőket, mert maguktól mentek el. A forradalmi romantikából pont a fiataloknak izgalmas rész lett kihagyva.

És emiatt van, hogy 20 év után, az önmaga farkába harapó kígyó mintájára kezdünk visszatérni oda, ahonnan elindultunk. Hiszen végre itt van a lehetőség, hogy megváltoztassunk mindent, mert ugye nem választások voltak, hanem „Fülke Forradalom”. És persze minden, ami az előző vezetéshez köthető az csak rossz és hibás lehet. Mert muszáj, hogy legyen valami, hiszen kimaradt anno az áldozatok árán szerzett hatalomátvétel, hát most majd megcsináljuk. Csak mivel ugye azóta már kis országunk felett is eltelt az idő és a kapitalizmus, és demokrácia útjára kezdtünk lépni, ha még oly bizonytalan léptekkel is, sajnos a mindenszar hangoztatói éppen afelé kezdtek indulni, amitől 20 évvel ezelőtt még szabadulni akartak.

Persze ez számukra nem annyira egyértelmű, mert ugye most éppen a másik oldalán állnak a barrikádnak. És onnan minden másképp látszik.

Bár már nyilván mindenki unja, de ejtenék néhány szót a nem oly régen kipattant, azóta meg persze már alaposan továbbgyűrűzött BKV végkielégítésekről. Nem is annyira arról, hogy milyen arcpirító, hogy egy filléres gondokkal küszködő vállalatnál, amely ráadásul alaposan meg van támogatva közpénzekből, ilyen összegek kerülnek kifizetésre „végkielégítés” címszóval. Inkább arról, hogy miért nem beszél senki sem a lényegről. Sem a bal, sem a jobb oldalról nem hallani, hogy bárki firtatná, hogyan lehetséges az, hogy ilyen munkaszerződések készülhettek, és ezzel jogalapot szolgáltattak ekkora összegek hivatalos kifizetéséhez. Illetve arról sem hallani, hogy miként akarja a BKV jelenlegi vezetése, vagy akár a Főpolgármesteri Hivatal, a jövőben megakadályozni, hogy ilyen szerződések létre jöhessenek. Akár egyedileg, akár a kollektív szerződések subája alatt. Arról sem hallani, hogyan szeretnék átalakítani a külső és belső ellenőrzési eljárásokat, hogy mihamarabb fény derülhessen a jövőben arra, ha valami nincs rendben a pénzügyek körül.

Nemrégen olvastam, hogy a bankok nemzetközi szinten is szeretnék cserélgetni egymással a BAR listás adatokat. Persze értem én, hogy nem mindegy nekik, kinek adnak pénzt, és hogy az EU-n belül persze mindenki szabadabban kérhet hitelt külföldön is. Viszont ez egy picit a másik oldalról nézve is igaz manapság. Hiszen nem csak a bankoknak ingott meg a bizalma a hitelfelvevőkkel szemben, hanem fordítva is. Nap, mint hallani, hogy milyen újabb bank ment csődbe, illetve hogy a banki brókerek, alkuszok éppen mekkora bónuszt vettek fel olyan ügyletekre, amelyeken elúszott a befektető pénze. Persze világos, hogy amikor egy befektető elkezdi fialtatni a pénzét, akkor kockázatot vállal, és oda kell figyelnie. Nem bízhatja magát teljesen egy brókerre. Ha veszít, akkor magát is okolhatja érte, nem csak a bankot, vagy az alkuszt. Viszont. A banki brókerek nem nagyon vállalnak anyagi kockázatot, hiszen ha eladták a terméket, akkor ők megkapják a jutalékukat, függetlenül attól, hogy a befektetés esetleg a végén teljes kudarcnak bizonyul.

Mennyivel jobb lenne, ha a banki brókerek, alkuszok is szerepelnének egy csinos kis nyilvántartásban. Kapnának egy regisztrációs kódot (amit egyébként a biztosítási alkuszok kapnak is, ha jól tudom), és egy szép kis nyilvántartásban szerepelne, hogy milyen területen, mekkora nyereségességi rátát értek el. Mondjuk százalékban kifejezve. Mindez interneten nyilvánosan elérhetően, naprakészen.

Így egy átlagember számára is, aki nem szakmabeli, jól láthatóvá válna, hogy aki befektetési tanácsot ad neki, az milyen reputációval bír. És persze a brókerek is talán jobban igyekeznének, hiszen pár nagyobb bukta, alaposan lehúzhatná az átlagukat.

Persze tudom, hogy ez nem olyan egyszerű, hiszen egy befektetés nyereségessége esetleg csak évek alatt fog realizálódni, illetve ami az elején bukta az a végén még nyerő is lehet, és fordítva. De végül is ki lehetne dolgozni a szükséges számításokat és paramétereket egy korrekt mérőszámhoz.